Szaporítás bujtással - Levendula feltöltéses és egyszerű bujtása

A harmadik szaporítási mód következik a levendula szaporítás sorozatukban, amire a dugványozási cikkben már utaltunk, amikor is az eredeti növényről vágunk le részeket, de akkor, amikor azok már gyökérzettel is rendelkeznek.

Röviden a lényeg: a levendula leveles szárait nedves földdel betakarjuk, majd amikor az ágak legyökereztek, akkor leszedve a földet, levágjuk a gyökeres részeket. Ez a szaporítási mód is, ugyanúgy, mint a dugványozás, ivartalan (vegetatív) szaporítás, tehát az eredeti növény magát reprodukálja megsokszorozva.

Ha nagyszámú új növényt szeretnénk, akkor az ún. feltöltéses, ha csak néhányat, akkor az egyszerű bujtást válasszuk.

A - módszer Földet rá! -  Levendula: feltöltéses bujtással történő szaporítás

Ha ügyesek vagyunk, akkor egy 3-5 éves növényből akár 100 fölötti új növényt is "gyárthatunk". Igaz, az anyanövényt ekkor ha nem is beáldozzuk, vagy legalábbis alaposan megtépázzuk.
Idős, vastag, fás szárú levendulák nem használhatóak, a növény erős fás részei már nem fognak legyökerezni. Válasszunk tehát jó kondiban lévő, 3-5 éves levendula bokrot, és a téli
fagyok elmúltával, a jó kis nedves földet húzzuk rá úgy 30 cm magasan, majd a töltés tetejét lapítsuk le, így az esővíz nagyobb része lecsorog majd belülre. A földet, amennyire
lehet, nyomkodjuk be az ágak közé is azok rázogatásával, hogy ne keletkezzenek üregek a "töltésen". Nagyon száraz tavasz esetén meg is öntözhetjük a dombocskát. A feltöltött
levendula ugyanúgy fog virágozni mint máskor, nyugodtan szedjük le a virágokat.

A következő feladat, októberben fog várni bennünket, a szeptemberi vénasszonyok nyara után pár héttel, október közepe-végén, szedjük szét a töltést és a remélhetőleg már szép, gyökeret eresztett szárakat metsszük le a növényről, úgy, hogy a gyökerek a legkevésbé sérüljenek -e közben. A levendula metszése esetén alapkövetelmény, hogy a fás részbe nem jó belevágni, amennyire lehet, ezt itt is próbáljuk betartani, könnyebben tud így megújulni az "anya" növény.

A fagyokat semmiképpen ne várjuk meg, mert a kis bujtásoknak a hátralévő pár hétben még szépen be kell gyökeresedniük, hogy a telet sikeresen átvészeljék.

B - az orosz módszer - csak erős idegzetűeknek

A másik lehetőség, amit az orosz nagyüzemi termelésnél alkalmaztak, amikor is nem sokat szórakoznak, késő ősszel a 3-4 éves levendula tövet 10 cm magasan lefejezik és megmaradt fás csonkokat jól betakarják földdel.

Tavasszal a betakarást megismétlik és ősszel a fenti, A-terv lép életbe, kitakarjuk és a gyökeres hajtásokat levágjuk. Ezt a módszert csakis valódi levendula (lavandula angustifolia) esetén használjuk, mert a nagyobb méretű, hibrid levendula már a fás részbe való kisebb metszést sem tolerálja, egyszerűen nem hajt ki ott többet.

C - módszer - egyszerű bujtás

Ha fogalmunk sincs mit csinálunk 100 db mini gyökeres levendulával, vagy a lefejezés nem a mi stílusunk, akkor próbáljuk ki a bujtás szerényebb eredménnyel kecsegtető "soft" módszerét, amikor a kiszemelt ágat hajtsuk le a földre egy kis (8-10 cm -es) árokba, és ott kővel, dróttal rögzítsük, majd takarjuk be földdel, úgy, hogy az ág vége nem kerüljön a föld alá. Természetesen egy bokornál több külső ággal is elvégezhetjük a műveletet.

A betemetett részt ne hagyjuk kiszáradni, főleg a forró napsütötte nyári hónapokban. Október végén, szedjük le a földet óvatosan és a gyökeret eresztett ágat metsszük le.

Mindhárom módszer után ugyanúgy járjunk el, mintha levendula palántánk lenne.

• < Előző
• Következő >